Biblia tanításairól

A Biblia nem elmélet, hanem gyakorlat. A Biblia nem valamiféle elvont filozófiai értekezés egy elérhetetlen, megismerhetetlen, megközelíthetetlen Istenről. Pont ellenkezőleg! Jehova Tanúit azért értik félre, mert ők ezt felismerték, és amit tanulnak, azt igyekeznek átültetni a gyakorlatba, vagyis az életükbe, a mindennapjaikba. Tény, hogy a felfogásuk, az értékítéletük, a céljaik különböznek a "világ" felfogásától, értékítéletétől, céljaitól, de ez nem valamiféle aszketizmus, hanem Isten tanácsainak, figyelmeztetéseinek megfogadása. De nem szaporítom tovább a szót, a különböző témák kifejtése során ez úgy is nyilvánvalóvá fog válni... Reményeim szerint.

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ki Jézus Krisztus? (bh)

free rider (törölt) 2014.01.01. 10:58

A fő kérdések, amikre mindenképpen próbáld megtalálni a válasz(oka)t a tanulmányozás során:       

Milyen különleges szerepe van Jézusnak?

Honnan származott Jézus?

Milyen ember volt?

  A VILÁGBAN sok híres ember van. Némelyiküket jól ismerik a közösségben, városban vagy országban, ahol élnek. Mások világhírűek. Ám ha tudod is egy híres ember nevét, még nem biztos, hogy igazán ismered őt. Nem feltétlenül ismersz részleteket a hátteréről, és arról, hogy milyen ember.

  A világon szinte mindenki hallott már Jézus Krisztusról, pedig ő körülbelül 2000 évvel ezelőtt élt a földön. Abban viszont sokan bizonytalanok, hogy ki is volt Jézus. Egyesek szerint csupán jó ember volt. Mások azt állítják, hogy nem volt több, mint próféta. Megint mások abban hisznek, hogy Jézus maga az Isten, és imádatot kell bemutatni neki. Vajon igazuk van?

  Fontos megtudnod az igazságot Jézusról. Hogy miért? Azért, mert a Biblia kijelenti: "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Igen, ha tudjuk az igazat Jehova Istenről és Jézus Krisztusról, akkor örök életet nyerhetünk a paradicsomi földön (János 14:6). Ezenkívül Jézus mutatja a legjobb példát abban, hogy miként éljünk, és hogyan bánjunk másokkal (János 13:34, 35). Könyvünk első fejezetében azt fejtegettük, hogy mi az igazság Istenről. Most vizsgáljuk meg, hogy mit tanít valójában a Biblia Jézus Krisztusról.

   A MEGÍGÉRT MESSIÁS

  A Biblia jóval Jézus születése előtt megjövendölte az eljövetelét annak, akit Isten Messiásként, vagyis Krisztusként küld el. A héber eredetű "Messiás” és a görög eredetű "Krisztus” cím jelentése egyaránt ’Felkent’. Ez a megígért személy felkent lett, tehát Isten különleges tisztségre jelölte ki. Könyvünk későbbi fejezeteiben még tanulunk arról, hogy a Messiásnak fontos szerepe van Isten ígéreteinek a beteljesedésében. Azokról az áldásokról is tanulunk majd, amelyeket már most kaphatunk Jézustól. Jézus születése előtt azonban sokan bizonyára eltűnődtek, hogy ki is lesz a Messiás.

  Az i. sz. első században a názáreti Jézus tanítványainak szikrányi kétségük sem volt afelől, hogy Jézus a megjövendölt Messiás (János 1:41). Az egyik tanítványa, Simon Péter nyíltan ezt mondta Jézusnak: "Te vagy a Krisztus” (Máté 16:16). De hogyan lehettek biztosak benne azok a tanítványok - és hogyan lehetünk biztosak benne mi -, hogy valóban Jézus a megígért Messiás?

  Isten prófétái, akik Jézus előtt éltek, számos részletet jövendöltek meg a Messiásról. Ezek a részletek segítettek másoknak abban, hogy azonosítani tudják őt. Ezt így szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy megkérnek, menj el egy forgalmas busz- vagy vonatpályaudvarra, esetleg egy repülőtérre valakiért, akivel még soha nem találkoztál. Biztosan könnyebb lenne megtalálnod, ha tudnál róla néhány részletet. Ehhez hasonlóan a bibliai próféták által Jehova meglehetősen részletesen ecsetelte, hogy mit tesz majd a Messiás, és mi minden fog történni vele. A rengeteg prófécia beteljesedése segítségükre volt a hűségeseknek abban, hogy teljes biztonsággal azonosítsák őt.

  Ragadjunk ki csupán két példát. Mikeás próféta több mint 700 évvel előre megmondta, hogy a megígért személy Júda földjének egy kicsiny városában, Betlehemben fog megszületni (Mikeás 5:2). Hol is született Jézus? Pontosan ebben a városkában! (Máté 2:1, 3-9). Aztán a Dániel 9:25-ben feljegyzett prófécia sok évszázaddal előre rámutatott a Messiás megjelenésének az évére, i. sz. 29-re.* Ezeknek és más próféciáknak a beteljesedése bizonyítja, hogy Jézus volt a megígért Messiás.
Jézus megkeresztelkedik

  Időszámításunk szerint 29 vége felé újra bizonyítást nyert, hogy Jézus a Messiás. Abban az évben ment el Jézus Keresztelő Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen a Jordánban. Jehova megígérte Jánosnak, hogy egy jelet ad neki, amely alapján azonosíthatja a Messiást. János látta ezt a jelet Jézus megkeresztelkedésekor. A Biblia így számol be az eseményről: "Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből; és íme, az egek megnyíltak, és látta, amint Isten szelleme alászáll, mint egy galamb, és leereszkedik rá. Íme, hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek«” (Máté 3:16, 17). A látottak és a hallottak meggyőzték Jánost arról, hogy Isten küldte Jézust (János 1:32-34). Amikor Isten szelleme, azaz tevékeny ereje kitöltetett Jézusra azon a napon, akkor vált a Messiássá vagy Krisztussá, akit Isten kijelölt, hogy Vezető és Király legyen (Ézsaiás 55:4).

  A bibliai próféciák beteljesedése és Jehova Isten tanúságtétele egyértelműen bizonyítja, hogy Jézus volt a megígért Messiás. A Biblia azonban két további fontos kérdésre is választ ad Jézus Krisztussal kapcsolatban: Honnan származott, és milyen ember volt?

   HONNAN SZÁRMAZOTT JÉZUS?

  A Biblia azt tanítja, hogy Jézus az égben élt, mielőtt a földre jött. Mikeás megjövendölte, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni, és hogy származása az "ősidőkbe” nyúlik vissza (Mikeás 5:2). Maga Jézus is számtalanszor utalt rá, hogy mielőtt emberként megszületett, már élt az égben (János 3:13; 6:38, 62; 17:4, 5). Az égben szellemteremtményként Jézust különleges kapcsolat fűzte Jehovához.

  Jézus Jehova legdrágább Fia, méghozzá jó okkal. ’Az egész teremtés elsőszülöttének’ nevezik, mivel Isten őt teremtette meg először (Kolosszé 1:15).* Ez a Fiú valami más miatt is különleges. Ő az ’egyszülött Fiú’ (János 3:16). Ez azt jelenti, hogy ő az egyetlen, akit közvetlenül Isten teremtett. És egyedül őt használta fel minden más megteremtésekor (Kolosszé 1:16). Jézust ezenkívül "a Szó” elnevezéssel illetik (János 1:14). Ebből arra következtethetünk, hogy Isten nevében beszélt, bizonyára üzeneteket és utasításokat közölve az Atya többi fiával, szellemekkel és emberekkel egyaránt.

*Jehovát azért hívják Atyának, mert ő a Teremtő (Ézsaiás 64:8). Mivel Jézust Isten teremtette, Isten Fiának nevezik. Ugyanilyen okból más szellemteremtményekről is úgy beszélnek, mint akik Isten fiai, sőt Ádámról is ezt olvashatjuk (Jób 1:6; Lukács 3:38).

  Vajon az elsőszülött Fiú egyenlő Istennel, ahogy némelyek hiszik? A Biblia nem ezt tanítja. Ahogyan az előző bekezdésben láttuk, a Fiú teremtve lett, amiből logikusan következik, hogy volt kezdete. Jehova Istennek ellenben nem volt kezdete, és vége sem lesz (Zsoltárok 90:2). Az egyszülött Fiú soha nem gondolt arra, hogy meg kellene próbálnia egyenlővé válni az Atyjával. A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy az Atya nagyobb, mint a Fiú (János 14:28; 1Korintusz 11:3). Egyedül Jehova "a mindenható Isten” (1Mózes 17:1). Éppen ezért nincs olyan, aki egyenrangú lenne vele.

  Jehova és az elsőszülött Fia jóval a csillagos ég és a föld megteremtése előtt évmilliárdokon át szoros kapcsolatot ápolt. Mennyire szerethették egymást! (János 3:35; 14:31). Ez a kedves Fiú éppen olyan volt, mint az Atyja. Ezért mondja róla a Biblia, hogy "a láthatatlan Isten képmása” (Kolosszé 1:15). Igen, ahogyan a földön egy fiú sok mindenben nagyon hasonlíthat az apjára, az égi Fiú visszatükrözte Atyja tulajdonságait, személyiségét.

  Jehova egyszülött Fia kész volt elhagyni az eget, és a földre jönni, hogy emberként éljen. De talán szöget üt a fejedbe, hogy egy szellemteremtmény hogyan születhetett meg emberként. Jehova csodát tett, hogy ez megtörténhessen. Elsőszülött Fia életét áthelyezte az égből egy zsidó szűz, Mária méhébe. Emberi apa nem működött közre. Mária így tökéletes fiút szült, és a Jézus nevet adta neki (Lukács 1:30-35).

   MILYEN EMBER VOLT JÉZUS?

  Abból, amit Jézus mondott és tett a földönlétekor, jól megismerhetjük őt. Általa pedig Jehovát is jobban megismerjük. Hogyhogy? Már említettük, hogy a Fiú tökéletes képmása az Atyjának. Ezért mondta Jézus az egyik tanítványának: "Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Az evangéliumokként ismert négy bibliai könyvből - Máté, Márk, Lukács és János evangéliumából - sokat tanulhatunk Jézus Krisztus életéről, tevékenységéről és jellemvonásairól.

  Jézust sokan ’Tanítóként’ ismerték (János 1:38; 13:13). Mit tanított? Üzenete elsődlegesen ’a királyság jó híre’ volt, tehát Isten Királyságáról beszélt, arról az égi kormányzatról, amely majd az egész föld felett uralkodik, és végtelen áldásokat hoz az engedelmes embereknek (Máté 4:23). Kitől származott ez az üzenet? Jézus ezt mondta erről: "Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem”, tudniillik Jehováé (János 7:16). Jézus tudta, hogy az Atyja azt szeretné, hogy az emberek halljanak a Királyság jó híréről. A 8. fejezetben bővebben lesz szó Isten Királyságáról, és arról, amit megvalósít majd.
Jézus oktatja a tanítványait

  Hol tanított Jézus? Mindenütt, ahol emberekkel találkozott: vidéken, városokban, falvakban, piacokon és házaknál. Nem várta el, hogy odamenjenek hozzá, inkább ő kereste meg az embereket (Márk 6:56; Lukács 19:5, 6). Miért hozott ilyen áldozatokat, és miért szentelt ennyi időt a prédikálásnak és a tanításnak? Azért, mert ez volt Isten rá vonatkozó akarata. Jézus mindig az Atyja akaratát tette (János 8:28, 29). De más oka is volt annak, hogy prédikált. Könyörületet érzett a sokaság iránt, amely köréje gyűlt (Máté 9:35, 36). Vallási vezetőiknek meg kellett volna tanítaniuk nekik az igazságot Istenről és a szándékairól, de ők ehelyett elhanyagolták a népet. Jézus tudta, mennyire szükségük van az embereknek a Királyság-üzenetre.

  Jézus gyengéd, barátságos és mély érzésű ember volt. Az emberek érezték, hogy bátran odamehetnek hozzá, és áradt belőle a kedvesség. Még a gyermekek is felszabadultan viselkedtek a társaságában (Márk 10:13-16). Jézus nem volt részrehajló; gyűlölte a korrupciót és az igazságtalanságot (Máté 21:12, 13). Egy olyan korban, amikor a nőket nemigen tisztelték, és kevés jogot biztosítottak nekik, ő méltósággal bánt a nőkkel (János 4:9, 27). Jézus őszintén alázatos volt. Egyszer megmosta az apostolai lábát, pedig ezt a feladatot általában egy alacsony rangú szolga látta el.

  Jézus odafigyelt mások szükségleteire. Ez különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Isten szellemének erejével csoda útján meggyógyította a beteg embereket (Máté 14:14). Egyszer például odament Jézushoz egy leprás, és ezt mondta neki: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Jézus átérezte ennek a férfinak a fájdalmát és szenvedését. Szánalomra indult, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom. Tisztulj meg!” És a beteg férfi meggyógyult! (Márk 1:40-42). El tudod képzelni, milyen érzés volt ez neki?

   MINDVÉGIG HŰSÉGES MARADT

  Jézus mutatta a legjobb példát az Isten iránti lojális engedelmességben. Minden körülmények között, mindenfajta ellenállás és szenvedés ellenére hűséges maradt égi Atyjához. Jézus határozottan és sikeresen ellenállt Sátán kísértéseinek (Máté 4:1-11). Volt, amikor a rokonai sem hittek benne, sőt, azt mondták, hogy "elment az esze” (Márk 3:21). De Jézus nem hagyta magát befolyásolni; habozás nélkül folytatta Isten munkáját. A sértések és a bántalmazás ellenére megőrizte önuralmát, és soha nem próbált ártani az ellenfeleinek (1Péter 2:21-23).

  Jézus mindhalálig hűséges maradt. Kegyetlen és gyötrelmes halált szenvedett el az ellenségeitől (Filippi 2:8). Gondoljuk végig, mi mindent kellett elviselnie emberi életének utolsó napján. Letartóztatták, hamis tanúk vádolták, tisztességtelen bírák elítélték, a tömeg kigúnyolta, és katonák kínozták. Egy oszlopra szegezve így kiáltott fel, mielőtt kilehelte utolsó leheletét: "Elvégeztetett!” (János 19:30). A halála utáni harmadik napon azonban égi Atyja feltámasztotta őt szellemi életre (1Péter 3:18). Néhány héttel később Jézus visszatért az égbe. Ott "leült az Isten jobbjához”, és várta, hogy királyi hatalmat kapjon (Héberek 10:12, 13).

  Mit ért el Jézus azáltal, hogy haláláig hűséges maradt? Jézus halála lehetővé teszi számunkra a paradicsomi földön való örök életet, Jehova eredeti szándékával összhangban. Hogy miként, arról a következő fejezetben fogunk tanulni.

Mi az igazság Istenről? (bh)

free rider (törölt) 2013.12.26. 08:47

Elöljáróban pár megjegyzés...

Mi az istenhit lényege?

Maga Isten. A személye. A neve. A személyisége. A tulajdonságai. A gondolkodásmódja. A cselekedetei. A tervei a jövőre vonatkozóan.

Mi a bemutatkozás legeslegelső mozzanata, vagyis mit szeretne mindenki megtudni egy addig ismeretlen személlyel kapcsolatban? Természetesen a nevét. Anélkül miképpen tudnánk a továbbiakban megszólítani?
Sokan úgy vélik elég az "Isten" vagy "Úr" megszólítás. De "van sok isten és sok úr", mégis melyik a sok közül? Az "Isten" egyébként is egy cím és nem név. A hamis isteneknek is van neve (pl Allah), az embereknek is van neve, a háziállatainknak is van neve, sőt a csillagoknak is van neve "Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek (Zsolt 147:4), akkor a Teremtő Istennek miért ne lenne?

A Név...

Az egész világ próbálta, és még mindig próbálja eltüntetni, vagy ha az nem is megy, jelentéktelenné tenni Isten Szent Nevét, amit Ő adott saját magának. Vajon miért?

Sokan arra hivatkoznak, a Tízparancsolatban is benne van, hogy nem lehet kiejteni. Meg azt is szokták mondani, nem is tudjuk valójában, hogyan kell kiejteni, és emiatt sem szabadna...
Jól hangzik ez a két kifogás, de egyik sem helytálló.
Már nem vagyunk a Tízparancsolat alatt (pl: 2Kor 3), a keresztényeknek új parancsolat adatott az Újszövetség által (pl: Róma 13:9, 10).
A másikkal az a gond, hogy Jézus nevét sem pontosan ejtjük ki, amikor megszólítjuk, hisz ahány nyelv, annyi kiejtés. Például, teljesen máshogy hangzik szuahéliül, spanyolul, angolul, magyarul? De még ennél is érdekesebb, hogy sokan, akik Jézust Jehova Istennel egylényegűsítik minden fenntartás nélkül kimondják Jézus nevét, pedig, ha ők egylényegűek, Istenkén az Ő nevét sem volna szabad a szánkra venni...

A fentiekből is látszik, már most is vízválasztó Isten neve, de a jövőben még inkább az lesz. Értsd: Az emberek az alapján fognak két táborra oszlani, hogy elfogadják Isten nevét - és mindent, amit  jelent -, vagy nem.

Két közösséget (zsidó, keresztény) kellene egyesítenie ennek a Névnek, ehelyett egyik sem használja... szívesen.
Egy érdekesség: Miért van az, hogy a zsidók nem fogadják el Jézust Isten fiaként, míg a keresztények nem fogadják el Jehovát Jézus Atyjaként?  Persze most sarkítottam, mert a keresztény teológia a szentháromság furmányos magyarázata mentén, elfogadja Jehovát, de egyáltalán nem az Őt megillető módon, és szerepben. Ez baj!!!  Az én tippem: Mi az egyik leghatásosabb módszer, ha valaki gyengíteni akarja a másik táborát? Oszd meg és uralkodj. Az emberek is nagy előszeretettel alkalmazzák ezt, akkor pont az egyik legnagyobb stratéga, Sátán, akinek az a célja, hogy a lehető legtöbb embert távol tartsa Istentől - mindegy, hogyan, ne használná? És akkor még ott van még az iszlám is...
Persze próbálják összefésülni az ökumenizmus mentén a három legnagyobbat, de olyan ellentétek vannak köztük, a világnézetükben, a tanításaikban, hogy a legalapvetőbb alapkérdésben sem fognak egyetértésre jutni soha. És mi az a bizonyos alapkérdés? Isten személye.

Isten nevének a használata. Mi a sok és mi a kevés? Ezzel kapcsolatban is félreértésben vannak sokan.
Amíg tisztelettel használja valaki, (el)ismerve a név birtokosát, addig jó. Amikor viszont tiszteletlenül, gúnyosan, megvetően, gyalázkodóan használja valaki, az már nem jó.
Pl régen Isten nevét beillesztették a köszönésükbe az emberek, vagyis mindennapos használatban volt az un. köznép között, míg manapság "szent helyeken" sem mondják ki; és ma már homály fedi a Név helyes kiejtését is... Hogyan lehetséges, hogy nem tudjuk miként kell kiejteni Isten Szent Nevét?! Világbotrány!!!

Isten nevének ismerete, használata lesz végül sok ember utolsó reménye, az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhatnak, amiből erőt nyerhetnek, aminek a megmenekülésüket köszönhetik:

"Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon?" (Róma 10:13, 14)

Te most hallottál róla tőlem is, és lentebb is sok mindent megtudhatsz a Teremtőről, a Mindenhatóról, Jézus Istenéről, és angyalok százmillióinak Istenéről, az én Istenemről, a te Istenedről, vagyis mindannyiunk Istenéről, Jehováról.

"Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön." (Zsolt 83:19, Károli)

Sok sikert, kitartást, testi-lelki erőt, "értelmes szívet", és Isten szellemének a vezetését kívánom Neked a bibliatanulmányozáshoz! A lehető legjobb dolgot teszed, ha Istent keresed, hisz Salamon, a legbölcsebb ember számba vette az emberi tevékenységeket, és mindent hiábavalóságnak talált, egyet kivéve: "Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!" (Préd 12:15, Károli)

Egy tanács: Igyekezz minden bibliaverset kikeresni, ne sajnáld rá az időt. Ne csak olvass, hanem időnként állj meg, és gondold át mit olvastál, vagyis elmélkedj. Az olvasás, a tanulás az ész, vagyis a gondolkodóképességet fejleszti; az elmélkedés viszont a szív, vagyis a "belső embert", az "elmédet működtető erőt" formálja.

De ennek a kettőnek együtt, egymást kiegészítve kell működnie, mivel külön - önmagában a sokat tudás, vagy a szív 'indulata', az érzelmeink - könnyen tévútra vezethetnek.
Ha elhanyagolnánk az ismeretszerzést - a Biblia olvasását, tanulmányozását (János 17:3) -, akkor könnyen úgy járhatnánk, mint akikről a következőket olvashatjuk "Mert tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint;" (Róma 10:2)
Ha viszont elmélkedés általa nem formálnánk a szívünket - csak gyorsan elolvasunk egy-egy részt, de nem hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk és erőt fejtsen ki - könnyen eltávolodhatnánk Istentől "És Jehova ezt mondja: „Mivel ez a nép a szájával közeledik, és csak ajkukkal dicsőítenek engem, szívüket pedig messze eltávolították tőlem" (Ézsaiás 29:13, vö. Máté 15:8, 9)

Akkor most jöjjön a Mit tanít valójában a Biblia? c könyvből az első fejezet

                                                                   ----- o -----



                                                     Mi az igazság Istenről?                                                               

A fő kérdések, amikre mindenképpen próbáld megtalálni a válasz(oka)t a tanulmányozás során:                                                

Törődik veled Isten?

Milyen személy Isten?

Van neve?

Lehetséges közeledni Istenhez?


  MEGFIGYELTED már, hogyan szoktak kérdezni a gyermekek? Sokuk még alig beszél, máris kérdez. Tágra nyitott szemmel, kíváncsian felnéznek rád, és ilyeneket kérdeznek: "Miért kék az ég? Miből vannak a csillagok? Ki tanította meg énekelni a madarakat?” Igyekszel válaszolni, de nem mindig könnyű. Még a legjobb válasz is újabb kérdést szülhet: "De miért?”

  Nemcsak a gyermekek tesznek fel kérdéseket. Felnőttként is kérdezünk - azért, hogy odataláljunk valahová, megtudjuk, milyen veszélyeket kell elkerülnünk, vagy kielégítsük a kíváncsiságunkat. Ámde úgy tűnik, sokan leszoknak a kérdezésről, és éppen a legfontosabb kérdéseket nem teszik fel. Legalábbis már nem keresik rájuk a választ.

  Gondolj a könyv címében megfogalmazott kérdésre, illetve az előszóban vagy ennek a fejezetnek az elején található kérdésekre. Ezek a legfontosabb kérdések között vannak, amelyeket feltehetsz. Sokan mégis felhagynak azzal, hogy válasz után kutassanak. Vajon miért? A Bibliában benne vannak a válaszok? Némelyek nehezen érthetőnek érzik a Bibliában lévő válaszokat. Mások amiatt nyugtalankodnak, hogy talán kínos helyzetbe kerülnek, ha kérdeznek. Megint mások úgy vélekednek, hogy jobb, ha az efféle kérdésekkel csak a vallási vezetők és tanítók foglalkoznak. Neked mi a véleményed?

  Minden bizonnyal szeretnél választ kapni az élet nagy kérdéseire. Olykor biztosan eltűnődsz a következőkön: "Mi az élet célja? Vajon a mostani élettel mindennek vége? Milyen személy Isten?” Jó, ha megfogalmazódnak benned ilyen kérdések, és fontos, hogy ne add fel, amíg nem találsz kielégítő és megbízható választ rájuk. Jézus Krisztus, a híres tanító ezt tanácsolta: "Állandóan kérjetek, és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Máté 7:7).

  Ha ’állandóan keresed’ a választ a lényeges kérdésekre, rá fogsz jönni, hogy a kutatásod sok jó eredményt szülhet (Példabeszédek 2:1-5). Bármit mondanak is mások, igenis vannak válaszok, és meg lehet találni őket, mégpedig a Bibliában. Ezeket a válaszokat nem nehéz felfogni. Ráadásul reményt és örömet adnak, és abban is segíthetnek, hogy már most kielégítő legyen az életed. Először is vizsgáljunk meg egy olyan kérdést, amely sok embernek fejtörést okoz.

   VAJON ISTEN KÖZÖNYÖS ÉS SZÍVTELEN?

  Sokan igennel válaszolnának erre a kérdésre. "Hát nem teljesen más lenne a világ, ha törődne velünk Isten?” - érvelnek. Mindenütt csak háborút, gyűlöletet és bajokat látunk magunk körül. Mi is megbetegszünk, szenvedünk, elveszítjük szeretteinket. Ezért sokakban felmerül a kérdés: "Ha Isten törődne velünk és a gondjainkkal, nemde gátat vetne az ilyen eseményeknek?”

  Az még szomorúbb, hogy némelyik vallási tanító időnként olyan gondolatot ébreszt az emberekben, hogy Isten szívtelen. Hogyan teszik ezt? Amikor tragédia sújt valakit, azt állítják, hogy Isten akaratából történt a dolog. Az ilyen tanítók lényegében Istent okolják a csapásokért. Ez lenne az igazság Istenről? Mit tanít valójában a Biblia? A Jakab 1:13-ban ezt olvassuk: "Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.” Ezek szerint soha nem Istentől származik a gonoszság, melyet magad körül tapasztalsz (Jób 34:10-12). Igaz, Isten megengedi, hogy történjenek rossz dolgok. De nagy különbség van aközött, hogy megenged valamit, és aközött, hogy ő okozza azt.

  Gondolj például egy bölcs és szerető apára, akinek a felnőtt fia még a szülői házban él. Ha ez a fiú fellázad, és úgy dönt, hogy elmegy otthonról, az apja nem akadályozza meg ebben. A fiú rossz életet él, és bajba kerül. Vajon az apja az oka ennek? Nem (Lukács 15:11-13). Isten ugyanígy nem lép közbe, amikor az emberek úgy döntenek, hogy rossz útra térnek, de nem ő az oka a bekövetkezett problémáknak. Világos tehát, hogy méltánytalan lenne Istent hibáztatni az emberiség összes bajáért.

  Istennek alapos indokai vannak arra, hogy megengedje az embereknek, hogy helytelen úton járjanak. Bölcs és hatalmas Teremtőnk lévén nem tartozik magyarázattal nekünk, a szeretete mégis arra indítja, hogy a tudomásunkra hozza az indokait. A 11. fejezet bővebben tárgyalja ezt a kérdést. De abban biztos lehetsz, hogy nem ő a felelős a nehézségeinkért. Ellenkezőleg, tőle származik az egyetlen remény a megoldásra! (Ézsaiás 33:2).

  Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Isten szent (Ézsaiás 6:3). Ez azt jelenti, hogy tiszta és makulátlan; nyoma sincs benne a gonoszságnak. Ennélfogva teljesen megbízhatunk benne. Az emberekről nem mondhatjuk el ugyanezt, mivel ők romlottá válhatnak. És gyakran még a legbecsületesebb vezetőnek sincs hatalma arra, hogy jóvátegye a gonosz emberek által okozott károkat. Isten ellenben korlátlan hatalmú. Képes megszüntetni a gonoszság összes eddigi hatását, és ezt meg is fogja tenni. Örökre véget vet majd a gonoszságnak! (Zsoltárok 37:9-11).

   MI ISTEN VÉLEMÉNYE A MINKET ÉRŐ IGAZSÁGTALANSÁGRÓL?

  Hogyan vélekedik Isten arról, ami a világban történik, és amit te személy szerint átélsz? A Bibliából megtudhatjuk, hogy Isten "szereti az igazságosságot” (Zsoltárok 37:28). Ezért nagyon is érdekli, hogy mi helyes, és mi helytelen. Gyűlöli az igazságtalanság minden formáját. A Biblia szerint Isten "bánkódott a szívében”, amikor annak idején gonoszság uralta a világot (1Mózes 6:5, 6). Isten nem változott meg (Malakiás 3:6). Még most is gyűlölettel tekint a világszerte tapasztalható szenvedésre. Gyűlöletes neki azt látni, hogy az emberek szenvednek. "Ő törődik veletek” - jelenti ki a Biblia (1Péter 5:7).

  Honnan tudhatjuk biztosan, hogy Isten gyűlöli a szenvedés látványát? Vegyünk egy másik bizonyítékot. A Biblia azt tanítja, hogy az ember Isten képmására lett megalkotva (1Mózes 1:26). Azért vannak tehát jó tulajdonságaink, mert Istennek is vannak jó tulajdonságai. Téged például nem kavar fel, amikor ártatlan embereket látsz szenvedni? Ha foglalkoztat az efféle igazságtalanság, akkor biztos lehetsz benne, hogy Istenben még erőteljesebb érzéseket ébreszt.

  Bennünk, emberekben az az egyik legszebb dolog, hogy képesek vagyunk szeretni. Ezzel is Istent tükrözzük vissza. A Biblia azt tanítja, hogy "Isten szeretet” (1János 4:8). Azért szeretünk, mert Isten szeret. Téged arra indítana a szeretet, hogy véget vess a szenvedésnek és az igazságtalanságnak, melyet a világban látsz? Megtennéd, ha lenne hozzá hatalmad? Persze, hogy megtennéd! Biztosra veheted hát, hogy Isten eltörli majd a szenvedést és az igazságtalanságot. A könyvünk előszavában említett ígéreteket nem csupán álmodozás vagy alaptalan reménykedés szülte. Isten ígéretei valóra fognak válni! De ha szeretnél hinni bennük, akkor jobban meg kell ismerned Istent, akitől ezek az ígéretek származnak.

   ISTEN SZERETNÉ, HA MEGISMERNÉD

  Mit teszel, ha szeretnél megismerkedni valakivel? Először is bemutatkozol, ugye? Vajon Istennek van neve? Számos vallás azt tanítja, hogy "Istennek” vagy "Úrnak” hívják. Ezek azonban nem nevek, hanem címek, akárcsak a "király” és az "elnök”. A Biblia azt tanítja, hogy Istennek sokféle címe van, köztük az "Isten” és az "Úr” is. De azt is tanítja, hogy Istennek van neve, mely így hangzik: Jehova. A Zsoltárok 83:18-ban ezt olvashatjuk: "te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Ha a te bibliafordításodban nincs benne ez a név, a Függelékben utánanézhetsz, hogy mi ennek az oka. Az igazság az, hogy Isten neve az ősi bibliai kéziratokban több ezerszer előfordul. Ebből is látszik, hogy Jehova szeretné, ha ismernéd és használnád a nevét. Úgy is mondhatnánk, hogy a Biblia lapjain bemutatkozik neked.

  Isten olyan nevet adott magának, melynek gazdag jelentéstartalma van. A Jehova név azt jelenti, hogy Isten képes minden ígéretét beteljesíteni, és minden feltett szándékát megvalósítani. Isten neve páratlan név. Csak őt illeti meg. Jehova sok szempontból páratlan. Miért mondhatjuk ezt?

  Ahogy már láttuk, a Zsoltárok 83:18 így beszél Jehováról: "egymagad vagy a Legfelségesebb.” Ehhez hasonlóan csak őrá utalnak úgy, mint aki "a Mindenható”. A Jelenések 15:3 így fogalmaz: "Nagyok és csodálatosak a cselekedeteid, Jehova Isten, aki a Mindenható vagy. Igazságosak és igazak az útjaid, örökkévalóság Királya.” A "Mindenható” címből azt tanulhatjuk, hogy Jehova a legnagyobb hatalmú lény. Hatalma egyedülálló; senki másé nem ér fel az övéhez. Az "örökkévalóság Királya” cím pedig arra emlékeztet minket, hogy Jehova más értelemben is páratlan. Ő az egyetlen, aki mindig létezett. "Időtlen időktől fogva időtlen időkig [vagyis örökké] te vagy Isten” - mondja a Zsoltárok 90:2. Ez bizony bámulatot keltő gondolat!

  Jehova azért is páratlan, mert egyedül ő a Teremtő. A Jelenések 4:11 így szól: "Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Minden, ami csak eszedbe jut - a láthatatlan, égi szellemteremtményektől az éjszakai égbolton ragyogó csillagokon át a fákon termő gyümölcsökig, meg az óceánokban és folyókban úszkáló halakig -, csak azért létezhet, mert Jehova a Teremtő!

   KÖZEL KERÜLHETSZ JEHOVÁHOZ?

  Némelyek kissé megijednek, amikor Jehova bámulatba ejtő tulajdonságairól olvasnak. Attól tartanak, hogy Isten túlságosan fenséges, és soha nem kerülhetnek közel hozzá, de még csak nem is számítanak neki. Vajon jól gondolják? A Biblia ennek éppen az ellenkezőjét tanítja. Ezt írja Jehováról: "a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Sőt, a Biblia egyenesen buzdít minket: "Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).

  Hogyan közeledhetsz Istenhez? Először is, folytasd azt, amit most is teszel, vagyis tanulj Istenről. Jézus kijelentette: "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Igen, a Biblia azt tanítja, hogy ha tanulunk Jehováról és Jézusról, "örök élet” lesz az osztályrészünk! Már beszéltünk róla, hogy "Isten szeretet” (1János 4:16). Jehovának számos más kiváló és vonzó tulajdonsága is van. A Biblia például úgy jellemzi őt, mint aki "irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban” (2Mózes 34:6). Olyan valaki, aki ’jó, és kész megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5). Isten türelmes és lojális (2Péter 3:9; Jelenések 15:4). Ha majd jobban megismered a Bibliát, látni fogod, hogyan mutatta ki Jehova ezeket és más megnyerő tulajdonságait.

  Igaz, nem láthatod Istent, mivel ő láthatatlan szellem (János 1:18; 4:24; 1Timóteusz 1:17). De ha a Bibliából tanulsz róla, megismerheted őt mint személyt. Ahogy a zsoltáríró mondta, ’láthatod Jehova szépségét’ (Zsoltárok 27:4; Róma 1:20). Minél többet tanulsz Jehováról, annál valóságosabb lesz számodra, és annál több okod lesz rá, hogy szeresd őt, és közel érezd magad hozzá.

  Egyre jobban megérted majd, hogy miért tanítja azt a Biblia, hogy Atyánknak tekintsük Jehovát (Máté 6:9). Tőle kaptuk az életünket, és ő azt szeretné, ha a lehető legjobb lenne az életünk; hiszen minden szerető apa ezt kívánja gyermekeinek (Zsoltárok 36:9). A Biblia ezenkívül azt tanítja, hogy az emberek Jehova barátaivá válhatnak (Jakab 2:23). Képzeld csak el! A világegyetem Teremtőjének a barátja lehetsz!

  Amint egyre többet tanulsz a Bibliából, előfordulhat, hogy jó szándékú emberek le akarnak majd beszélni a tanulmányozásról. Talán amiatt aggódnak, hogy más hitre térsz. De ne engedd, hogy bárki megakadályozzon abban, hogy kialakítsd a lehető legjobb barátságot.

  Természetesen lesznek olyan dolgok, amelyeket nem értesz meg elsőre. Alázatra lehet szükség, hogy segítséget kérj, de ne szégyellj kérdezni. Jézus azt mondta, hogy jó, ha alázatosak vagyunk, mint a kisgyermekek (Máté 18:2-4). És tudjuk, a gyermekeknek ezernyi kérdésük van. Isten azt szeretné, ha megkapnád a választ a kérdéseidre. A Biblia dicsérőleg szól olyan személyekről, akik buzgón tanultak Istenről. Ők gondosan utánajártak az Írásokban, hogy az igazságot tanulják-e (Cselekedetek 17:11).

Család

free rider (törölt) 2013.12.15. 07:56


                                                                        1.
                                                                       
Sokan kifogásolják, és támadják Jehova Tanúit emiatt (is).

Sajnos alapvető probléma, és sokan nem veszik figyelembe azt a tényt, miszerint azok a 'követelmények', amiket a társulat hirdet, és amit a gyülekezeti tagok igyekeznek a saját életükben megvalósítani, nem emberektől származnak, nem a - valamiféle egyeduralkodóként beállított - Vezető Testület elvárása, hanem Istené.

Elöljáróban, mielőtt megvizsgálnánk a Bibliában leírtakat, néhány dolgot muszáj tisztázni a jobb megértéshez. Nem fog minden jól hangzani, sőt! De az igazságot keressük, ehhez pedig reálisan, a maga valójában kell nézni a dolgokat.

Ha nem vagyunk képesek szembesülni a mindannyiunkat körülvevő valósággal, akkor nagyon nehéz lesz felismerni - elfogadni még annál is nehezebb - Isten tanácsait, útmutatását, figyelmeztetését, amikkel valójában nem korlátozni szeretne minket, hanem megvédeni. Például mitől? A csalódásoktól, a testi-lelki fájdalmaktól, a korai haláltól, a reménytelenség érzésétől, hogy csak néhányat említsek a mindannyiunkat érintő problémák közül.


                                                                   ----- o -----

A téma kibontása miatt vissza kell nyúlnunk az időben, de azt fontos megértenünk, hogy helytelen úgy gondolkodni: "De hát az nagyon régen volt! Akik régi korokban éltek, azoknak más volt... Máshogy gondolkodtak. Más volt az életük. Más kihívásokkal szembesültek. Mást várt el tőlük Isten." Ez nem igaz!

Istenhez való közeledés, szeretet, család, barátok, egészség, szabadság, otthon, munka, kikapcsolódás, finom ételek-italok, gyönyörű tájak, harmonikus környezet, béke, biztonság, nyugalom, stb. Ezek az alapvető értékek, amik valójában megelégedettséggel, boldogsággal töltik el az embert, ugyanazok, mint régen, és ezek az évezredek alatt semmi nem változtak! Egy műsorban hangzott el, ami a Facebook veszélyeiről szólt, hogy mi, ma élők, tulajdonképpen nem vagyunk mások, mint számítógépet használó neandervölgyiek. Ott a pont!

A Bibliát több, mint 3500 évvel ezelőtt kezdték írni, ami visszanyúlik az időben, és még régebbi korban történt (élet)helyzetekről, emberekről számol be. Miért kell nekünk ma élőknek figyelnünk a régi dolgokra (is)? Mert tanulhatunk a példájukból. "Ezek pedig mint példák történtek velük újra meg újra, és a mi figyelmeztetésünkre írattak meg" (1Kor 10:11)


                                                                   ----- o -----

A másik. Isten hihetetlen, számunkra felfoghatatlan mélységekben, részletességgel látja előre a dolgokat, így igazából nem létezik a számára olyan, hogy "véletlen". A Biblia Isten előretudásának nevezi ezt, ami nem keverendő az előre elrendeléssel; de az eleve elrendeléssel, vagyis az ebből eredeztetett előre megírt sorssal - amin sokak szerint úgysem tudunk változtatni -, meg végképp nem.
Persze sok tragédia, baleset a véletlen műve. Valaki rossz időben volt rossz helyen (Préd 9:11), vagy csak simán az emberi hanyagság következménye, nem pedig Isten nyomorít meg embereket, hogy ezáltal esetleg tanítson nekik valamit (karma); vagy a másik agyrém, nem Isten vesz magához ezáltal bizonyos embereket, mert szüksége van rájuk az égben. Badarság!

megjegyzés: Csak pár gondolat, Isten előretudásával kapcsolatban. A Biblia elkészült. Azon már nem lehet változtatni. Ez tény. De ez azt jelenti, hogy nem történhetett volna máshogy? De történhetett volna!!! 100 milliószor 100 millióféleképpen is (és ez az eredmény egy nagyon kis szám az összes lehetőségekhez képest), DE NEM TÖRTÉNT. A jövő sem! Vagyis nem a sors miatt jutunk oda, ahova, hanem mert Isten figyelembe vett minden lehetőséget és tudta/tudja mi fog történni...

De akkor nincs változó? Egy adott pályán kell végighaladnunk? Nincs saját, szabad akarat? De igen!!!

Biztos volt már olyan 'élményed', hogy megnéztél egy filmet, aminek nagyon szomorú vége lett, és amikor újra megnézted, volt benned egy kis remény, hogy talán a mostani alkalommal, máshogy végződik... hogy mégsem hal meg a főszereplő... De nem végződött máshogy. Meghalt a főszereplő. Ezt én passzív végnek nevezném.

A Biblia megíródott, de mégis van benne változó, és szabad akarat. Ez, hogyan lehetséges? Ez egyszerű.- írnám, de nem írom, mert nem is olyan egyszerű. A lényeg, hogy alapvetően az emberiség története van megírva, úgymond a menetrend. De, hogy mi egyénenként miképpen illeszkedünk ebbe a rendszerbe, az már rajtunk múlik. Csak. Tehát mi a változó? Maga az ember. Márpedig Isten senkiről nem döntött végleg!!!! Ő bízik bennünk egyénekben, és reménykedik, hogy végül jól döntünk. Vagyis ez egy olyan 'film', aminek bármikor változhat, és változni is fog a vége! Ezt aktív végnek hívom.

Alapvetően mik az emberek lehetőségei? Vannak, akik nem keresik Istent (ami késik, nem múlik, mert pl a halálos ágyon hihetetlenül sokan megtérnek); vannak, akik keresik Istent, de hamis isteneket találnak; és vannak, akik keresik Istent és meg is találják. De ez mégsem olyan egyszerű, mert sokaknak lesz második lehetősége, a feltámadás által, viszont sokan sosem fognak meghalni; és akkor még ott van az első feltámadás, meg a második halál... Mondom én, hogy ez nem is olyan egyszerű... De közben meg, igen.

                                                                   ----- o -----

Most akkor vissza a lényeghez, és vizsgáljuk meg mit találunk a Bibliában, Isten Szent Szavában a család vonatkozásában.
Már rögtön ez elején beleszaladunk egy konfliktusba, egy családi tragédiába, amiből sokat tanulhatunk és lefekteti az alapokat a későbbiekhez, de...

De mielőtt továbbmennénk, tisztázzuk a nagy hármasból - Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová megyünk? - a másodikat. Ez azért is fontos, mert ezáltal tudjuk elhelyezni magunkat térben (akár családon belül is), és időben.

"Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ... ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené." (Luk 3:23-38)

Természetesen a mi családfánkban más nevek szerepelnek, de ugyanoda jutunk el a végén "... ez Ádámé, ez pedig az Istené." Tehát Kitől származik valójában minden ember? Ki hívott éltre minket, vagyis honnan jöttünk?
És ha ehhez hozzávesszük a következőt "(Isten) Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait" (Csel 17:26), akkor teljessé válik a kép, hogy valójában ki a mi Atyánk... és ki a szüleink Atyja, és ki a szüleink szüleinek az Atyja, és így tovább.

De árnyaljuk tovább a képet... A család fontos, de tegyük a szívünkre a kezünket, és legyünk őszinték: Pár 'elvetemültet' leszámítva, akik pénzt, időt, fáradságot nem kímélve kutakodnak az őseik vonatkozásában, egy átlagember nem ismeri, de ha ismerné is, érzelmileg semennyire sem kötődik a dédszüleihez (egyesek a nagyszüleiket sem ismerik közvetlenül!), nem is beszélve az ükszülőkről, szépszülőkről, vagy az ősökről. De ez visszafelé is igaz, vagyis nem sokan gondolnak, vagy ha gondolnak is, érzelmileg nem kötődnek a dédunokájukhoz, az ükunokájukhoz, szépunokájukhoz, a leszármazottaikhoz (lemenőikhez).

Vagy nézzük, hogy valójában kitől is kaptuk mindazt, amitől emberek vagyunk. Természetesen a szülőktől öröklünk sok mindent, mint pl szem-, haj-, bőrszínt, bizonyos alkati-, elmebeli sajátosságokat, de sajnos sokan különféle – köztük halálos – betegségeket is.
De kitől kaptuk az emberi formánkat? A kívül-belül csodálatosan működő, öngyógyító testünket, a szinte végtelen képzelőerővel rendelkező agyunkat, a gondolkodóképességünket, a tudásvágyunkat, a kreativitásunkat; a belső embert, a lelkiismeretet, a "szív rejtett emberét"; a szeretet, az öröm, a boldogság érezni-, kifejezni tudását... És még hosszan sorolhatnánk, hogy mennyi mindennel is rendelkezünk. Ezeket valójában mind-mind Istentől kaptuk, és nem a természet szerinti szüleinktől. Persze gyorsan hozzátéve, hogy nélkülük nem létezhetnénk… És sajnos sokan nem is léteznek. Gondoljunk csak az abortuszra. 

Itt újra van megjegyezni való. Nézzük meg egy gyermek születését, illetve meg nem születését.
Optimális esetben egy házasságban élő férj és feleség tudatos, előre eltervezett, a gyermek születésének nehézségeivel tisztában lévő, és annak terheit felvállaló közös döntés kellene, hogy legyen.
Sajnos az esetek túlnyomó többségében ez nem így van, és ezt nagyon sok minden bizonyítja. A megszámlálhatatlanul sok abortusz, a már megszületett gyermekek megölése, "jobb esetben" intézetbe adása, adoptálása, ill. az éhező, fázó, ellátatlan, nincstelen gyermekek sokasága.

Vagy gondoljunk csak arra, hányszor fogan gyermek ital, kábítószer, erőszak hatására szerte a világon.

Persze meg kell említenünk a legnagyobb 'tábort', vagyis azokat, akik az esetek túlnyomó többségében az előre nem tervezett, véletlenül született gyermekeket felvállalják, és szeretetben felnevelik. Teszik ezt sokan annak ellenére, hogy nem élnek törvényes házasságban, csak élettársi kapcsolatban, vagy talán pont a gyermek születése hoz össze lazább kapcsolatban élőket. De itt említsük meg azokat is, akik egyedüli szülőként birkóznak meg a feladattal, mások hibájából, vagy önhibájukból, vagy tudatosan az egyedülállóságra tervezve, szingliként. 

Azonban, ha még jól is indulnak a dolgok, rengeteg probléma adódhat a későbbiekben, úgymint családon belüli erőszak, szexuális zaklatás, pedofília, vagy különböző okok miatt széthulló családok, ami rengeteg fájdalmat okoz mindenkinek, kiváltképp a gyermekeknek. 

Most fordítsuk meg. Ha a gyereknevelés első szakaszát ’túléli’ a gyermek, onnantól kezdve szinte magától nő. Rengeteg gyerek nő fel a szükséges minimum ellátás mellett, és/vagy a szülők szeretete nélkül. De, ha ezeket meg is kapja (gondoskodás, szeretet), a sok munka, a TV, a számítógép, a videó játék, saját hobbi, vagy bármilyen más, egymástól külön szervezett saját programok, stb. miatt, nagyon keveset van együtt sok család. Aztán a gyerekek már tizenévesen elkezdenek önállóságra, függetlenségre törekedni, jönnek a generációs ellentétek, lázadás, aztán kiröpülnek saját családot alapítanak, az ország másik végében, de akár más országban, és…

És még nagyon sokáig lehetne folytatni a sort, de úgy vélem jól látható, hogy mit is próbálok körvonalazni. A család intézménye erősen korlátozott. A rengeteg probléma miatt, nem működik megfelelően… nem működhet megfelelően. De, ha minden flottul működne is, és egy hatalmas boldogság az egész – családi – életünk, akkor is véges az életidőnk, és elkezdődik sorban a szeretteink elvesztése. Ha minden ’jól’ megy, akkor sorban, ha nem, akkor a szülő temeti a gyerekét, de bárhogy legyen is, amikor belép a halál az életünkbe, akkor a boldogságnak vége. Egyesek számára végérvényesen...

És még egy: Kikkel vannak tele a börtönök, akár súlyos, életellenes bűncselekmények miatt is, amit talán egy vagy több hozzátartozójuk ellen követtek el? Nagyszülőkkel, szülőkkel, fiakkal, lányokkal, unokákkal, unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel, stb.


Az első részt, a bevezetést a következőkkel zárnám: A család nagyon fontos, de Istent nem volna szabad kihagyni belőle! Neki is a családtagunknak kellene lennie, vagyis úgy egységes egy család, ha Istennek is jut benne szerep.
A Biblia ír a hármas kötelékről (Préd 4:12), ami nagyon nehezen szakad el. Kétféle módon képzelhetjük el, de nekem a "B" verzió tetszik jobban :)
E szerint képzeljünk el egy háromszöget, aminek a felső csúcsán Isten van, az egyik alsó csúcsán a férj, míg a másikon a feleség (persze ide bármelyik családtagot beilleszthetjük). Ha jönnek a problémák, és megromlik a kapcsolatunk, mi történhet? Apu-anyu összeveszik és elszakad a kötelék köztük? Igen ám, de közben mindketten kapcsolódnak a saját águkon keresztül Istenhez. A Biblia tanítása, vagyis Isten tanácsai pedig segíthetnek a megbékélésben, hogy a családtagok újra egymásra találjanak.
A másik lehetőség: Elszakad a kötelék az egyik családtag és Isten között? A másik családtagon keresztül még mindig össze van kapcsolódva Istennel, aki segítheti a párjának visszatalálni a helyes útra. Tehát eltudni el tud szakadni a hármas kötelék, de csak nehezen, mert az nagyon ritka, hogy egyszerre szakadjon el mind a három kötél.


                                                                               2.


Két megjegyzés a tényleges tanulmányozás előtt:

1. Természetesen a Biblia az etalon, de sokan ellenérzéssel viseltetnek az ÚVF-al kapcsolatban, ezért többnyire a protestáns revideált Bibliából idézek. (ha más fordításból idézek, azt jelezni fogom, és ez az egész oldalra, minden témával kapcsolatban értendő)

2. Miért íródott a Biblia? A mi oktatásunkra:

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3:16,17)

És ezt többek közt, hogyan teszi? Alapelvek és példák sokaságával.

Az alapelvek lényege, hogy egy konkrét eset kapcsán fogalmazódnak meg, de az élet más  – akár egymástól független – területeire is alkalmazgató.
Csak egy példa: Nyilván mindenki számára ismerős „Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.", de ez nem csak az uralkodókkal kapcsolatos, hanem a családon belül is! Vagyis adjuk meg a családtagoknak, ami a családtagoknak jár, gondoskodás, szeretet, tisztelet, megbecsülés, hűség, de közben adjuk meg Istennek is, ami az Istené.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam az írásom célját – már, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló: 1. Isten szerepe a családokban. 2. Mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk Istent, és a rendelkezéseit. 3. Isten, családokra vonatkozó tanácsainak a megismertetése, és ezeknek a tanácsoknak az alkalmazása.

És még egy: Lehet Isten nélkül élni? Igen... De mégsem, mert akik tagadják is Őt, azoknak is van lelkiismeretük, amit Istentől kaptak!  "Mert amikor a pogányok (ateisták), akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd" (Róma 2:14, 15)

És újra, más megközelítésből: Lehet Isten nélkül élni? Igen. Címszavakban: Könny. Halál. Gyász. Jajkiáltás. Fájdalom. Csak gondolj a saját életedre, vagy nézz meg egy híradót. Na ennek fog véget vetni Isten! (Jelenések 21:3-5)


A példák szerepe: 

"Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róma 15:4)

"Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk." (1Kor 10:11)
                                                                   ----- o -----

Lombikbébi. Béranyaság. Adoptálás. Ezek a fogalmak kétségkívül rosszul hangzanak elsőre, de gondoljunk csak Jézusra. Isten a fiát egy megtermékenyített petesejtbe kódolta és így ültette be Máriába, vagyis Mária más gyerekét hordta ki, majd nevelte fel. Józsefnek pedig végképp nem volt semmi köze a fogantatáshoz, így őrá még inkább elmondható, hogy örökbe fogadta más gyerekét, amikor magához vette Máriát. Ezt azért fontos, mert mint minden másban, ebben is Jézus Krisztus a legjobb példa a számunkra. Persze Jézus személye, fogantatása senki máséhoz sem hasonlítható, mégis úgy érzem, ebből a példából jól látszik, hogy milyen viszonyban is állunk... pontosabban milyen viszonyba kéne állnunk családtagjainkkal, és Istennel.

                                                                   ------ o -----

Azt szokták mondani, "Ha lehet, ne Ádámtól és Évától...", vagyis fogjuk rövidre. A mi esetünkben azonban kénytelenek vagyunk Ádámtól és Évától indítani, hiszen ők voltak az emberiség történetében az első család.

A vizsgálódásunk szempontjából fontos versek lesznek az 1Móz 2:7-9, 16-18, 21-24, majd pedig az 1Móz 3:1-13

"Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé." (pontosabb fordítás szerint "élő lélekké" - de hogy ez miért fontos, arra más téma boncolgatásakor térnék ki)

"Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test."   - És ebből válik nyilvánvalóvá, miképpen lehetséges a Cselekedetek 17:26-ban megfogalmazott "egy vérből" teremtette Isten az egész emberiséget. Tehát nem Ádám és Éva közös leszármazottai vagyunk, hanem minden ember - köztük Éva is - Ádám "véréből" lett.

Remélem ezzel mindenki számára kerek lett az eredetünk története, és láthatóvá vált, hogy valójában a mi igazi Atyánk, maga Isten  akit bár nem látunk, mégis közel van hozzánk és figyel ránk. A következő versek is ezt bizonyítják:
„Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 104:14)    – Ténylegesen csak Ádám lett 'porból' formálva, mint olvashattuk, már Éva sem, de mégis, ránk, leszármazottakra is vonatkozik ez. És, hogy Éva első gyermekétől kezdve születés által szaporodunk, az nem érvényteleníti a kezdeteket… a kezdetünket, az eredetünket.

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. …
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva” (Zsolt 139:13, 15, 16a)   – Tudom, hogy ez a vers – főleg a folytatása -, sok kérdést vet fel, és látszólag ellentmondásba kever az eleve elrendelésről írottak kapcsán, de most mégsem mélyednék bele, mert ez több ismerethalmaz összehangolását igényli, most viszont csak az alapokat fektetjük le.

„Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” (Jób 10:11, 12)  – Vagyis, annak ellenére, hogy a hús-, vér-, természet szerinti szüleinktől kaptuk az életet, Isten már a fogantatásunk pillanatától tud rólunk. Tehát nem a megszületésünktől tekint ránk élőként, hanem már a fogantatástól kezdve az anyaméhben is azok vagyunk. Ezért az abortusz gyilkosság, amiről régen a Törvényben is  írtak: "Ha ... úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért..." (2Móz 21:22-24a) 

És mi bizonyítja még, hogy valójában porból lettünk, vagy por vagyunk? "Porból lettünk, porrá leszünk..."

"Ha csak magával gondolna (Isten), visszavenné magához lelkét és leheletét, egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba." (Jób 34:14, 15)

                                                                    ----- o -----

Most, hogy beazonosítottuk Ádámot és Évát, nézzük, mi is történt a bűnbeeséskor. Mindketten elkövettek egy-egy hibát, amik mind a mai napig az embereket sújtó két legnagyobb probléma, az Istenhez való közeledés szempontjából.

megjegyzés: Sokan a szexet tartják az eredendő bűnnek, de ez nem igaz. Hiszen Isten elvárása volt velük szemben, hogy "Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be az egész földet.", szerintem pedig ez szex nélkül nehezen ment volna.

De felhívnám a figyelmet a különbségre. Miután Ádám és Éva "mindentudók" lettek, "akár az Isten", észrevették, hogy meztelenek. Micsoda, évtizedekig ez nem tűnt fel nekik?...

Ez mit jelent(het)? A világ legszebb nője és a világ legjobb pasija (és nem azért, mert nem volt rajtuk kívűl más), tök meztelenül jöttek mentek egymás mellett évtizedeken keresztül és nem ugrottak egymásra... Ezt miből tudhatjuk? Mivel tökéletesek voltak, ha szeretkeztek volna egyből lett volna gyerekük. Nem lett. Vagyis nem voltak együtt. Úgy.

És ebből mire következtethetünk? A szex nem szervesen az élet része egy tökéletes teremtmény számára, és nem szükséges boldogsághoz. Vagyis a szex, mint sok minden más is, az Istentől elidegenedett emberek pótcselekvésévé silányult. Gyorsan hozzátenném, jelenleg nem elítélendő módon, amíg házastársak közt zajlik.

És még egy bizonyíték, hogy a szex nem szükséges a tökéletes boldogsághoz. Lásd Istent, Jézust, az angyalokat, akik évmilliárdok alatt ezt soha nem tették. Bár az angyalok egy része ezt máshogy gondolta. És ez mit eredményezett? Még jobban megrontották a földön uralkodó, amúgy is rossz állapotokat, aminek a vége a vízözön lett, ami több százmillió ember halálát okozta. Bár ezek az angyalok (szellem)testileg megmenekültek, de mégis elbuktak, és Isten rendje ellen lázadóként Sátán oldalára álltak.